Amikor a nagy anya archetípusáról beszélünk, akkor nem konkrét időben és térben létező képről van szó, hanem olyan belső képről, amely az emberi lélekben munkálkodik. Ennek az ősképnek a hatását végig lehetséges követni az egész történelem folyamán, még a régi rítusok, mítoszok, szimbólumokban is megjelennek, álmokban, minden emberben.
Mindegyik archetípusnak vagy ősképnek van egy energetikai megnyilvánulása, melyek nagyrészt a tudattalanban, valamint a tudattalan és tudatos között mennek végbe.
Mindegyik archetípusnak van egy kedves arca és egy kevésbé kedves arca.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezek a minták, ősképek viselkedés formákban megmutatkoznak a hétköznapi életünk során.
Minden egyes létezőben több őskép munkálkodik, és ez függ a nemtől, életkortól, családi háttértől, környezeti hatásoktól is. De ami a legerősebb, az mindenképp összefügg a családi mintákkal és erre az életre hozott megoldandó karmikus feladatokkal.
Ha a csakrák szintjén vizsgálódunk az anya archetípusa a gyökér csakrához köthető. Ha az stabil és erős akkor tud megjelenni ez a hatás vagy energia, a biztonságot adó, nagylelkű anya, aki stabil, ha az gyenge, akkor még az áldozat mintában van az egyén.
De nézzük, hogy is jelenik meg ez a gyakorlatban.
Ha a genetikai családi mintázat, illetve a hozott életfeladatok az anyai részünkkel való munkát teszi a középpontba,, akkor ez azt jelenti, hogy már a fogantatástól az anyaméhben eltöltött időt is átszövi ez. Pl azok a nők, aki erős anyai archetipikus dominanciával rendelkeznek, már egész kisgyermekkorban látható jelei lehetnek. Babáznak és egész fiatalon megjelenik a gyermekvárás, szülés igénye.
Ez lesz a legerősebb késztetése ami formálja majd az életét. Általában hamar férjhez mennek és a biztonságra törekszenek ezek a lányok, nők. Mihamarabb család, gyerekek, és mikor a család megvan a gyerek és a vele való foglalatosság kerül a középpontba, amivel csak akkor lehet probléma, ha az anya még nincs túl van a saját édesanyjával való sebének gyógyításán, mert ha még ne gyógyította ezt meg magában, akkor egy nagyon sérült anyarésszel fog kötődni a gyerekéhez. Mit jelent ez. Ha a seb még nem gyógyult, akkor ezt a mintát viszi tovább és a saját anyaságában, csak így tud majd a saját gyermekéhez kapcsolódni. De mi is az az anyaseb? Egyikünk édesanyja sem tökéletes. Nem tud az lenni. Tehát biztosan sok szükségletünket nem tudta kielégíteni úgy, ahogy az nekünk a legjobb lett volna. Viszont ebből nagyon mély hiányok alakulnak ki, amit törekszünk begyógyítani, általában emberi kapcsolatainkon keresztül, de ez nem tud lenni egy végeleges megoldás, hisz senki más nem tudja nekünk begyógyítani ezt a saját anyukánk sem, hisz ez a múlt. Egyedül csakis mi vagyunk képesek magunkat gyógyítani. Addig amíg a gyógyulás nem történt meg, mivel az első kapcsolódási mintánk a legfontosabb, az anyán keresztül, a külvilágba vetítjük ezt a mintát és lehet ott keressük a tökéletes anyát. De hát mindig csalódás a vége, hisz ezt a szükségletet nem fogjuk tudni kintről megkapni. Csak egy nagyon komoly mélybe merülésen keresztül. a tökéletes anya vágyát, kivetíthetjük társunkra, tanítókra, diákokra, barátokra, rendszerekre. Mindaddig mutatják kívülről tapasztalatok fájdalmas formában, annál inkább van lehetőségünk előhúzni a fiókból és kezdeni vele valamit. A munka első lépése nekem édesanyámmal kezdődött, a születésem feldolgozásával és még sorolhatnám. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minden emberi kapcsolatomban a sérült anyai archetípusom miatt anya voltam. Anya voltam a tanítványaimnak, a gyerekemnek, a páromnak, a barátoknak, egy nagyon erős bűntudattal terhelt anya, aki mindenáron a megmentő szerepében igyekezett sok-sok időt és energiát szánni arra, hogy megmentsen, hisz nem elég jó anya. Ennek köszönhetően megjelentek azok, akik még nem voltak felnőttek, és gyerekként szerettek volna a lehető legtöbbet kivenni ebből a kapcsolódásból.
Amíg ez az őskép munkálkodik bennünk, akkor azt jelenti, hogy a többi 8 archetípus nem tud jól vagy eléggé megnyilvánulni. Így dominánsan csak egy két energiában vagyunk. Tehát anyukában. A legtöbb terapeuta ebben van. Ezt megérzik az emberek és egy erős vonzalmat éreznek és késztetést, hogy ott a helyük. Hisz a bűntudattal terhelt anya mindig rendelkezésre áll, a szabadidejében is, nem tud határokat felállítani vagy csak nehezen, erős támasz, biztonság és hát megmentő is egyben. A gyógyítónak és tanítónak érdemes feloldani és meggyógyítani magában, mert nem tudja átvinni a “gyerekeket” a folyón, hisz még ő sem kelt át, nem ismeri az utat. Ezek úgy nyilvánulhatnak meg, hogy egy adott esetben egy terápiás csoportban évek óta ugyanazok járnák gyógyulás és előrelépés nélkül, és mindenki elégedetten és bizakodva megy hétről hétre, hogy de igenis jó helyen vagyok. Egyébként jó helyen van, hisz akkor őt ez segíti a legjobb úton. Persze gyenge gyógyír és nem hoz megoldást és valódi változást az életében. De most nézzük párkapcsolati oldalról. Azok a nők akikben ez a minta erősen munkálkodik azok gyermek, kisfiú férfiakat választanak, akiket fel kell nevelni, megmenteni, megoldani nekik mit, hogy csináljanak, hisz ettől érzik, hogy pótolhatatlanok, nem lesznek elhagyva és megbántva. Ez így biztonságos. Nyilvánvaló, ez nem egyenrangú kapcsolódás, hisz a mélyben félelmek vannak mindkét részről és egy anya gyermek kapcsolat sohasem egyenrangú.
Ennek szenvedés a vége a szexuális vonzalom teljes hiánya, és egy örök elégedetlenség. A kapcsolat lezárul, vagy betegítő lesz, és így vagy úgy de valaki kiszáll belőle. De akkor mit lehetne tenni? Meggyászolni azt, hogy anyánk ennyit tudott, megengedni a haragot, amit emiatt érzünk, meggyászolni ezt a hiányt, és a saját belső részünket táplálni, szeretni és törődni vele. Meggyógyítani a születési traumáinkat, és a gyermekünkkel való kapcsolatot a régi minták feloldásán keresztül. Mi fog történni a külvilágban??? Abbahagyjuk a jó anyák keresését, tanítók képében, abbahagyjuk a nem egyenrangú párkapcsolatok keresését és fenntartását, véget vetünk kihasználáson alapuló baráti kapcsolatoknak, és megszületik a maszkok nélküli én. Az, aki vagyok, határok felállításával, és egy mély hittel és tudással, hogy így vagyok jó ahogy vagyok. A gyermekekkel egy tiszta, valódi szereteten alapuló kapcsolódás, ami mentes bűntudattól fájdalomtól, megjelennek egymást támogató baráti kapcsolatok, és megjelenik az a társ, aki megérkezett az örömbe és két örömben élő ember úgy dönt, hogy együtt élvezik a korlátlan örömöt. A tanítványok elkezdenek felnőni, és kirepülnek, társakra találnak, saját magukra, saját útjukra, és kiteljesednek.
— Szilasi Márti